Kiállítási beszámoló

     Szept.27-én szombaton délelőtt Valival ügyeltünk a BMK-ban rendezett jubileumi kiállításon. Miközben igyekeztünk felkelteni a gyéren csordogáló közönség figyelmét, a társadalom tanulmányozására is alkalmunk nyílott.

     Három hölgy, akik a felettünk levő emeletre igyekeztek egy rendezvényre, körülpillantva felfigyeltek Kacsóh Pongrác nevére. Egy nagymama a kamasz unokájával ahhoz gratulált, hogy az idén Tordaszentlászlón is előfordultunk a kórustalálkozón. Egy negyvenes hölgy közölte, hogy nagy koncertlátogató, de rólunk még nem hallott – amikor arra a kérdésére, hogy hol szoktunk szerepelni, felsoroltuk valamennyi nevezetes pesti koncerttermet, azt mondta, hogy ezentúl figyelni fogja programjainkat. Egy javakorabeli hölgy, akit a lépcsőn lefelé jövet kaptunk el, közölte, hogy ő csak festészettel foglalkozik… Egy fiatalember, aki a könyvtárba igyekezett, de mivel korán érkezett, megnézte a kiállítást, puhatolózásunkra sajnálattal közölte, hogy nincs hangja. Egy ellenzős sapkás úr kifejtette, hogy utálja a katolikusokat, az ortodoxokat, a jehovistákat (hogy még ki mindenkit, azt nem volt ideje elmondani), és meg akart téríteni minket a saját szektája szárnyai alá, de mi sajnos kilógtunk alóla. Egy fiatal pár a könyvtárból lépett ki, szívélyes invitálásunkra közölték, hogy nagyon sietős a dolguk, majd a folyosó másik végén hosszan beszélgettek. Egy termetes apuka a tíz év körüli kisfiát vonszolta végig a folyosón (fentről jöttek egy rendezvényről), és válaszra se méltatott minket.

     Amikor Gyula jött átvenni a stafétabotot és elindította a százéves koncert felvételét, a szektás ember megállapította, hogy szépen énekelünk. Egy Liszt-mű felvétele ment éppen, amikor egy nagymama a tíz év körüli kislány unokájával tartott a könyvtár felé, Gyula odahívta a kislányt a laptop közelébe, a kislány mosolyogva közeledett, mire nagymamája határozott hangon elparancsolta onnan… Lehet, hogy Liszt zenéje magas egy ekkora gyermeknek, de talán mégse olyan veszélyes a számára. Vagy talán mi tűntünk veszélyesnek?

     Összegezve, azon túl, hogy négy óra alatt jól átfagytunk, tulajdonképpen jól szórakoztunk. Aki nem vállalt ügyeletet, annak is érdemes egyszer ellátogatni a kiállításra. Olyan dokumentumok szerepelnek ott, amelyek nincsenek a jubileumi kötetben. Köszönet mindenkinek, aki a kiállítás szervezésében részt vett!

Bp.2014.09.27.                                                                                        /Berghammer Rita/