A Fővárosi Énekkar 2015. évi programtervezete
Február
február 16. hétfő 18.30
- kórus-farsang
Március
március 14. szombat 11h: kóruskoncert a Nemzeti Galériában
|
A M AGYAR
TÖRTÉNELEM
NAGYJAI
K ÓRUSKONCERT
AZ
I.
VILÁGHÁBORÚ
100.
ÉS A
DÓZSA
GYÖRGY-FÉLE
PARASZTFELKELÉS
500. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL
Liszt Ferenc: Magyar ünnepi dal
Kodály Zoltán: Ének Szent István
királyhoz
Nagy Olivér: Szent László él
Erkel Ferenc: Bátori Mária – I. felvonás
- Nyitókórus és induló
Erkel Ferenc: Sarolta – II. felvonás
finálé - Kardszentelés
Erkel Ferenc: Bánk bán – eredeti
változat, II. felvonás –
Imakar, induló és finálé-részlet
Erkel Ferenc: Hunyadi László – II.
felvonás - Finálé
Erkel Ferenc: Hunyadi László – III.
felvonás - Nászkar
Erkel Ferenc: Dózsa György – I. felvonás
- Dózsa esküje
Kacsoh Pongrác: Az alvó tábor
Farkas Ferenc: Hajdútánc
Maros Rudolf:
Ezernyolcszáznegyvennyolcba'
Kodály Zoltán: Garibaldi csárdás
kiskalapja
Vass Lajos: Kossuth Lajos táborába’
Sztojanovits Jenő: Arad felé
Erkel Ferenc: István király – II.
felvonás – Finálé, részletek
|
Közreműködnek:
Tímár Tímea, Burkus Boglárka, Kiss Ferenc, Korbász
Viktor, Kristofori Ferenc, Balázs Edgár, Tarnai Dávid, Dani Dávid, Gyarmati
Álmos, Illés Péter, Csóka Anita (ének), Papp Tímea (hárfa), Burkus Boglárka,
Kassai István, Szabó Ferenc János (zongora), Sárosi Dániel (orgona)
Fővárosi Énekkar, Budaörsi Sapszon Ferenc Kórus és
a Madách Imre Gimnázium Énekkara
Vezényel:
Krasznai Gáspár
A magyar történelem nagyjai
Nemzeti Galéria 2015, március 14.
Liszt Ferenc: Magyar ünnepi dal
Kerényi György 1936-i új szövegével, a kuruc dallamok eredeti verseikkel
Haj,
régi szép ragyogó Magyar nép! Az ellenség jaj, mikép szaggat és tép! Aki
voltál eleven ékes kép, híred, neved lesz-e még valaha ép? Hová lettek a
magyarnak vezérei, élő tüköri? Nemzetünknek hírszerzői, dicsőségünk fényes
csillagi? Új Rákóczit adj Uram a magyarnak! Immár régi sebei megújulnak.
Serkenj föl új nemzedék, rád vár az elhagyott nép! Isten támassz köztük
hőset! Isten, támassz köztük bátrat! Ezer év múltán, ezer új évre karodat
nyújtsd ki a magyar népre. Légy boldog újra, te árva ország! Lesz még ünnep,
lesz még ünnep! Jő még feltámadás!
Kodály Zoltán: Ének Szent István királyhoz
Szövege a Bozóky-énekkönyvből való 1797-ből
Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga? Ki voltál valaha országunk istápja.
Hol vagy István király? Téged magyar kíván, gyászos öltözetben teelőtted
sírván. Reád emlékezvén, csordulnak könnyei, búval harmatoznak szomorú
mezei. Lankadnak szüntelen vitézlő karjai, nem szünnek iszonyú sírástól
szemei. Virágos kert vala híres Pannónia,
e kertet öntözé híven Szűz Mária. Isten igéje élt, bő volt szép virága,
meghomályosodott örvendetes napja. Elődbe borulunk, bús magyar fiaid, hozzád
fohászkodunk árva maradékid: Nézz már István király bánkódó hazádra,
fordítsd szemeidet árva országodra. Tehozzád Mária, Szent István Királlyal,
keresztfán érettünk szenvedő fiaddal, egész Magyarország sír és panaszkodik,
mint Pátronájához óhajt s fohászkodik. Ah, hol vagy magyarok tündöklő
csillaga? Hol?
Nagy Olivér: Szent László él
Kerekes Károly zirci apát szövegére
Minden
harsonánál bátrabb, délcegebb, csodás vezér, bölcs látnok, szent király, kit
népünk sziklahitű Szent Lászlónak nevez, sok száz éve néz ránk mennyből, sok
száz éve vigyáz. Szent László él, Szent László él. Míg él a magyar, hitét
valló magyar, törhet ránk bármely vész és vihar. Rá emlékezünk. Rád. Új élet
vár, új élet és remény. Lerójuk hálánk Váradon hamvad előtt, mert az Isten
szent edénye volt. Így Krisztussal már itt a földön László és népünk sorsa
egybenőtt, egybeforrt. Szent László vérében, s hitében egybeforrt a magyar s
nem magyar. Krisztus hívő számára minden ember Isten képe volt. Isten
képe, Krisztus híve. Nekünk
ma az Isten üzenete Ő. Mi Ő nékünk? Isten üzenete Ő.
Erkel Ferenc: Bátori Mária – I. felvonás – nyitókórus és induló
Egressy Béni szövegkönyve nyomán
Szendén miként lenge holdfény, mosoly’g ránk a bék’ angyala, a ború e
hazának egéről Dalmát fölébe szárnyala. A letipratott tar határok nemsoká
áldást termenek, és a harci mének vérnyomán arany kalászok lengenek. Az
özvegyek kisírt szemén már örömkönnyűk ragyognak: lesz mit szelni, lesz mit
adni kenyért esdő magzatjoknak. Ki az, ki feltörlé a sírók könnyeit? És hős
karja szétveré lázadók seregeit? István az érckarú, Kálmánnak hős fia;
megtetszik, hogy Árpád véréből származa. Szendén miként lenge holdfény,
mosoly’g ránk a bék’ angyala, a ború e hazának egéről Dalmát fölébe
szárnyala. Szendén miként lenge holdfény, mosoly’g ránk a bék’ angyala, a
ború e hazának egéről Dalmát fölébe szárnyala. Ki érdemel babért, ki nyert
erős csatát, ki tette semmivé a latrok táborát? István az érckarú, Kálmánnak
hős fia; megtetszik, hogy Árpád vériből származa. Árpád a hős, Árpádnak
vériből származa. Éljen soká a hős, a harc erős fia, áldást hintsen reá a
béke angyala! Hintsünk virágokat, hintsünk virágokat utára a dicsőnek. Éljen
ő, a harc erős fia, áldást hintsen reá a béke angyala. Békét deríte ő a
nyomor hazára. Éljen soká, éljen soká!
Üdvözlégy nemes lelkű nép! Köszöntlek fiam nevében. Hódoljatok neki, mint hű
alattvalók: mert mától fogva övé a trón, ő lesz atyátok, a törvények szigorú
megtartója. Éljen az érckarú, Kálmánnak hős fia! Nézd a botor népet, mint
rivall kedélye mámorában, mint villog az öröm vad szemükből, mily vágyva
várják a dölyfös herceget, mintha a magyarok istene emberi alakban térne
hozzájok. Hadd el, majd nem rivall, ha a gőgös mint király nyakukra lép, de
minő sorsot várhatunk, amidőn mint herceg fel sem vett bennünket? Majd
igyekszünk követ hengerítni utába, majd igyekszünk. Közelg a győző tomboló
hadával, a harci zászlók már közel lobognak. Éljen az érckarú, Kálmánnak hős
fia!
Itt
jön a királyfi vitéz hadával, megveré az ellent erős karával. Éljen István,
éljen a királyfi, s kik honért csatáztak, egyig éljenek! (Itt jön a bitorló
tomboló hadával, nem hoz-e vajon kéjhölgyeket magával, kiknek lágy ölében
hon gondját temetve édelegne buján. És pazar kezekkel hízlalá fel őket a
szegények zsírján. Jöjj, kevély királyfi, vannak emberek, kik örömkelyhedbe
mérget öntenek.)
Erkel Ferenc: Sarolta – II. felvonás finálé – Kardszentelés
Czanyuga József szövegkönyve nyomán
Oltalmazd meg, Istenem, Te óvd a bajtól királyunk, köztünk újra itt legyen
és vígan éljen minálunk. Míg a csatán értünk vív, áldja a hőst minden
szív! Bátor hadunk útra kész, vésszel, ha kell, szembe néz. Mi el nem
hagyjuk zászlaink, a hadnak győzni kell, s ha visszatérünk újra mind, a víg
dal zengjen fel! Oltalmazd meg, Istenem, Te óvd a bajtól királyunk, vár ránk
nagyszerű győzelem, nincs bátrabb sereg minálunk. Hősi
hadunk útra kész, vésszel, ha kell, szembenéz. Fel, harcra hát!
Erkel Ferenc: Bánk bán – eredeti változat, II. felvonás – imakar, induló és
finálé részlet
Egressy Béni szövegkönyve nyomán
Ó ég ura kérünk, légy tevelünk, halld buzgó imánkat, oh, óvjad szeretett
hazánkat. Hogy a magyar szabad legyen az ősi áldott földeken. Isten, haldd
meg fohászunkat, óvjad, óvjad a magyart. Ég ura kérünk, légy te velünk!
Alattomos királyi gyilkosok! Nyelved hazud, Mi nem vagyunk azok. Uram
király, oh, halljad és borzadj! A királyné megölve! Rémítő! Ki tette azt? Mi
nem tevénk. Vérben fetrengve ott lelénk.
Vérlázító, hallatlan e merény; magyar csúfot űz saját becsületén. Míg a
király, ki kűzdve a csatán, fénylő sugárral önti el honát; addig zászlósok
és országnagyok sötétben ölnek, miként a gyilkosok. Íme, Petur bán, Hódi,
Sennyei, honunk előkelő nemesei, miként szobor, meredten állotok, érezve
aljas undokságtokat, ah. Távol hazánk vad ellenét győzelmes csatán
megaláztam én. Itthon a trónt felforgaták, nőm meggyilkolák s trónom földig
rombolák! Győzelmemért ez hát a bér, gyilkos vasuk a szívem verte át. Ég
sújtsd le villámiddal az árulót! Benned ismerjék meg a bosszulót!
Bennök
hazánk vad ellenét, győzelmes csatán fegyver szórta szét. Mert ők a trónt
lerombolák. Édes szent hazánk jogát lerombolák. Ég sújtsd le villámiddal az
árulót! Bennünk ismerjék meg a bosszulót!
Erkel Ferenc: Hunyadi László – II. felvonás finálé – Eskü
Egressy Béni szövegkönyve nyomán
Soká, soká éljen, éljen a király! Bosszút ő sohasem áll, kegy lakik
szívében. Engedje az Isten kegyelme jeléül, országa viruljon, bék’ lengje
körül. Hosszú, hosszú éltet éljen a király!
Erkel Ferenc: Hunyadi László – III. felvonás – Nászkar
Egressy Béni szövegkönyve nyomán
Harsogj örömdalt víg nászsereg, ős nagy Budát, hogy rendítse meg. Hordjátok
el szét, zúgó szelek e dús magyar föld és Erdély felett. Úgy forra együtt
Hunyad s Gara, mint a virágzó testvérhaza. Harsogj örömdalt, víg nászsereg,
ős nagy Budát, hogy rendítse meg. De hol van ő és szép menyasszonya? Kit
üdvözölt most ajkaink dala? Itt leendnek nemsokára, addig is danára fel,
járjon a habzó kehely. Mi szép, mi délczeg a vőlegény, hős lány világa
ragyog szemén. Nagy messze terjed bár e haza, oly rózsa nincs rajt, mint
Mária! Harsogj örömdalt, víg nászsereg, ős nagy Budát, hogy rendítse meg.
Zúgjátok el szét, búgó szelek, e dús magyar föld és Erdély felett. Úgy forra
együtt Hunyad s Gara, mint a virágzó testvérhaza. Harsogj örömdalt víg
nászsereg, ős nagy Budát, hogy rendítse meg!
Erkel Ferenc: Dózsa György – I. felvonás – Eskü
Szigligeti Ede szövegkönyve nyomán
Én,
Dózsa György, most hitet teszek bátran népemmel, mely hazám szent földjét
műveli, hogy minden áldást csak e földtől vártam, s a nép is hő bizalmát
mind beléveti, e szentelt röghöz van csak kötve életünk. Egész világ e drága
föld nekünk, anyánk, hazánk és édes mindenünk! Nem új szívemben a hon
szerelme, lobogva égő lángja nem ma gyulladott, midőn e címer fennen azt
jelezte, hogy jó királyom megjutalmazott; csak érted élek, édes szép hazám,
amíg szent hantod nem borul reám!
Kacsoh Pongrác: Alvó tábor
Endrődi Sándor szövegére
Lepihent az egész tábor éjszakára. Fáradtan jár fel és alá az istrázsa. Néha
néha széjjelnéz, hogy hol az ellen, hej! Hasztalan néz, nincsen labanc a
közelben. Csönd az erdőn, csillagok a tiszta égen. Az Úristen átsétál a
csöndességen. Virágszóró angyalsereg jár nyomába, hej! Rózsákat hint az
álmodó katonákra.
Farkas Ferenc: Hajdútánc
Kuruc
versek és korabeli dallamok nyomán Rákóczi születésének 300. évfordulójára
Immáron ránk derült újra szép szabadság, mert ismét győzelmet vívott az
kurucság. Vígasságban vagyon ezen darab ország, aranyos zászlóját szelek
lobogtassák. Perdülj hajdú, táncot járj, jó katonának táncát, toppants
gyorsan, rám ne várj, csapd meg a csizma szárát, telekes bocskor gyöngyös
kapca, szaporán szedd a lábod, nem vagy fattyú, sem kese varjú, rajta,
kiálts egy hoppot! Éltesse az Isten Rákóczi Ferencet, mi édes urunkat s
minden vezérünket, tovább is serényen magyar nemzetünket, őrizzék s kiűzzék
mi ellenségünket!
Pöndülj csizma, járjad anyja, fogd meg a szoknya ráncát, az emlőjét, az
tömlőjét, hej, ne kíméld az sípját! Fújjad vígan az Bagi táncát, szaporázd
az cifráját! Hozz bort gazda, sül a szalonna, majd megereszti zsírját,
járjad a hajdúk táncát! Ezörhétszázötben, mikor nagy örömben ülnék az
magyarok győzelmüknek napját, egy ifjú ekképpen szörzötte ő dalját, vidáman
pöngette hangos citaráját. Perdülj, hajdú, táncot járj, jó katonáknak
táncát, toppants gyorsan, rám ne várj, csapd meg a csizma szárát. Telekes
bocskor gyöngyös kapca, szaporán szedd a lábod, szájad mondjon, lábod járjon
egy katona táncot! Rajta, kiálts egy hoppot!
Maros Rudolf: Ezernyolcszáznegyvennyolcba’
Népdalok nyomán
Ezernyolcszáznegyvennyolcba’ el kell menni háborúba, ha úgy vagyon
cédulázva, hogy elveszek a csatába. Keljetek fel, Rákócziak! Ti valátok igaz
fiak. Lássátok meg nagy romlását: Magyar hazánk pusztulását. Szép meghalni a
hazáért, virtust tenni a nemzetért, fölkelni a szabadságért, ontani a jó
magyar vért.
Elindult már Kossuth is, véle a regiment is. Megismerni messziről,
darutollas kalapja tetejéről. Kossuth Lajost az anyja keservesen siratja. Ne
sírjon, édes anyám! Kis Magyarországért magam megvívnám!
Kossuth Lajos, Kossuth Lajos Debrecenből elindult. A lováról, a lováról a
rézpatkó mind lehullt. Hajtsd meg, kocsis azt a lovat, hadd fusson, én
utánam szegény Magyarország soha többé ne sírjon! De szeretnék, de szeretnék
én Kossuthtal beszélni, megkérdezném, megkérdezném, lehet-e még remélni?
Megmondanám én azt neki magának: nagy adója, sej, de nagy adója van a magyar
hazának.
Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva. Indulnak már a tüzérek messze a
határba.
Nehéz a rézágyú, felszántja a hegyet-völgyet, édes rózsám, a hazáért el kell
válnom Tőled. Véres a föld, magyar tüzér vére folyik rajta. Csak még egyszer
gondolj vissza szép magyar hazádra. Anyám, Te jó lélek, találkozom-e még
véled? Holnapután messze földre, hosszú útra térek.
Ez a kislány, barna kislány sajtárt mos a kútnál, arra jár egy magyar
huszár, piros pejparipán. Hallod-e te barna kislány, adj már egy kis vizet,
zsebemben egy Kossuth bankó, mindjárt kifizetlek. Nem kell nékem a kend
pénze, nem vagyok én dáma, én
vagyok az édesanyám legkedvesebb lánya. Hogy ha te vagy az anyádnak
legkedvesebb lánya, én meg vagyok Kossuth Lajos legszebb katonája!
Kodály Zoltán: Garibaldi csárdás kiskalapja
Népdalfeldolgozás
Garibaldi csárdás kiskalapja, nemzetiszín szalag lobog rajta. Nemzetiszín
szalag lobog rajta, Kossuth Lajos neve ragyog rajta. Letörött a bécsi torony
gombja, ihatnék a Garibaldi lova. Szaladj, kislány, húzzál neki vizet,
Garibaldi a csatába siet. Ezernyolcszázhatvankettedikbe’ felment Garibaldi
egy nagy hegyre. Onnan nézte szép Magyarországot, hogy harcolnak a magyar
huszárok.
Vass Lajos: Kossuth Lajos táborába’
Népdalfeldolgozás
Kossuth Lajos táborába’ két szál majoránna, egy szép barna, de magyar huszár
sej, lovát karélyozza. Ne karélyozz, magyar huszár, mert leesel róla!
Nincsen itt a te édesanyád sej, aki megsiratna! Ne sirasson engem senki, jól
vagyok tanítva! Sem léptébe, de sem vagtába sej, le nem esek róla! Mert
a huszár a nyeregbe bele van teremve, mint a rozmaring a jó földbe sej,
belegyökerezve.
Sztojanovits Jenő: Arad felé
Lampérth Géza szövegére
Arad felé szomorúan zúg, búg az ősz fuvalma. Erdő, mező virágait, leveleit
hullatja. Hervadt virág, hulló levél arról suttog, arról beszél síró
gyásszal e napon: Hős vezérek, tizenhárom hogy ment vértanú halálra,
bitófára Aradon. Győzelemről győzelemre lobogónkat ragadták, szent zászlódat,
ezer éves drága magyar szabadság. Érted hullott hősi vérünk, s mártyrhalál
lesz a bérünk az aradi Golgotán: De szellemök meg nem halt ott, szabadság
virága hajtott kihullott vérök nyomán. Magyar népem, e virágot ápolgassad,
öntözzed, az aradi vesztőhelyre hullasd, hullasd könnyedet. Fájó könnyed
minden gyöngye harmatként hull a göröngyre, a sírhantra, mely alatt: Hős
vértanúid pihennek, a porából hős sziveknek mindig új virág fakad.
Erkel Ferenc: István király – II. felvonás – Finálé, részletek
Váradi Antal szövegkönyve nyomán
Isten, áldd meg a királyt és ez ifjú mátkapárra add üdvöd sugarát! A
hazának új leánya, üdvözlégy ez ősi földön! Feléd lobog szívünk lángja! Hol
minden szív egy kincsesbánya, leszek magyar hon hű leánya. Hol minden szív
egy kincsesbánya, leszen magyar hon hű leánya. Isten, áldd meg a királyt és
ez ifjú mátkapárra add üdvöd sugarát! Szálljon veled, szálljon veled áldás
béke! Szálljon áldás, béke reád!
Megértse mindenki szavunkat, mit a király nevében hirdetünk. Ma érkezik meg
Crescimira, Imre királyfi szép arája. István király meghív szerette vére
nászünnepére. Legyen
áldás a frigyen. Az időnek minden habja friss virágokat vigyen, legyen
boldog, mint az apja, éljen népe üdvéért, mely készen ont érte vért. E nagy
napon, az ég segélyét kérve készüljünk jó fia(m) nászának ünnepére. Az ég
legyen velünk és áldja meg frigyét, hogy boldogsága hírét nagy messze
elvigyék. Üdv a királyi jegyesnek, fény koronázza fejét. Ég áldd meg a
Királyt, tekints e szép hazára, hű néped így kiált, láss itt oltárod
zsámolyán. Buzgó fohászban leborulva, vedd jobb kezedbe a jogart, hogy
boldoguljon úr és szolga. Oltárodnál ezt kérve áll a hon, a nemzet s a
király.
Itt közelg már, a harsonák jelentik. Áldva légy Árpád honában, várva várt
ifjú ara.
Szálljon véled áldás, béke, te nemednek legfőbb éke. Szálljon veled,
szálljon veled áldás, béke! Szálljon áldás, béke reád!
Április
április 10-12. (péntek du. – vasárnap este) kórustábor Velencén
április 19. vasárnap 17 h Bárdos Zenei Hetek nyitóhangverseny II
Imádságos énekek a Trianoni békediktátum 95. évfordulója alkalmából
Szeretettel
meghívjuk Önt és
kedves Családját
Arcadelt:
Ave Maria
Bárdos Lajos:
Krisztus a
Mennybe fölmene
Bárdos Lajos:
Nyújtsd ki
Mennyből
J.S. Bach:
Már nyugosznak a
völgyek - korál
F. Schubert:
G-dúr mise -
Agnus Dei
Erkel Ferenc:
István király -
Ég áldd meg a
királyt
Neszlényi
Pfeiffer Judith:
Magyar kantáta -
Sirató, Libera
me, Amen
Mindenkit
szeretettel
várunk!
Nagy élmény volt részt venni ezen a különleges ünnepen. Varga László
barátságos, magabiztos vezénylése átsegítette a nagy létszámú,
sok helyről összejött kórust a nehéz pillanatokon.
Fernbach László
December 13. a Deák téri evangélikus
templomban, a 11 órakor kezdődő istentisztelet során
