2015

• A magyar történelem nagyjai

• Beszámoló két szereplésről

• Hatvanéves a váci székesegyház Szent Cecilia kórusa

• Beszámoló a Fővárosi Énekkar 2014. évi munkájáról

• Tordaszentlászlói és kolozsvári szereplés

• Beszámoló a Fővárosi Énekkar 2013. évi munkájáról

2022

Szent Istvánról szóló hangversenyt rendeznek Székesfehérváron és Budapesten

MUNKATÁRSUNKTÓL

2022.11.09. 13:302022.11.11. 10:26

https://magyarnemzet.hu/kultura/2022/11/szent-istvanrol-szolo-hangversenyt-rendeznek-szekesfehervaron-es-budapesten

HIRDETÉS

Szent Istvánról és a Szent Koronáról szóló művekből összeállított hangversenyre kerül sor az államalapító nagy király városában, Székesfehérváron, a ciszterciek templomában.

Beethoven István király nyitányát, amit a szerző August von Kotzebue magyar vonatkozású darabjához írt, 1812. február 9-én mutatták be a pesti Német Színházban. A mester magyar témákat, így Bihari János egyik dallamát is felhasználta a műben.

　

Erkel Ferenc Magyar Cantatéját 1867-ben mutatták be, a szerző a kiegyezést beteljesítő koronázás alkalmára írta. A mű kezdete egy fohász Szűz Máriához, hogy fogadja kegyébe a Szent Koronát, és tartsa meg a magyar nemzetet.

Az István király Erkel utolsó operája, egy négyfelvonásos grandiózus zenedráma, ahogy egy német operakritikus minősítette, a nemzeti egység operája. Az Operaház megnyitására írta, de a próbák elhúzódása miatt csak fél évvel később, 1885. március 14-én mutatták be. Erkel többi operájától eltérően nem csupán egy politikusról szól, aki tragikus körülmények közt elbukik, hanem egy szentről, aki mindig a helyzetben a legjobb döntést hozza.

A nagyszabású operának most részletei hallhatók, koncertszerű előadásban.　

Az est karmestere, Csányi Valéria a mű jellemző részleteiből szerkesztett válogatást.

Az opera előjátékát, az országnagyok gyűlése előtti imát követően Imre herceget köszöntik anyja, Gizella udvarhölgyei. Az ifjú trónörökös hitvalló áriájában megvallja anyjának és Gellért püspöknek, hogy nem nősülhet meg, mert életét a Szűzanyának szenteli.

Közben az udvarban meghívnak mindenkit az esküvőre, a nép köszönti Imrét és jegyesét, Crescimirát, a horvát fejedelem lányát. Az udvar a nászéjszaka előtt búcsúzik az ifjú pártól, majd felcsendül a feleség szerelmes áriája. Imre szüzességi fogadalma azonban tiltja a szerelem beteljesedését, de ezt esküje szerint nem árulhatja el. Orseolo Péter herceg felhasználja az izzóan féltékeny Crescimirát a trónörökös eltávolítására saját uralmi törekvéseinek útjából, és Imrét megmérgezik. Mikor az ifjú asszony megtudja, hogy nem egy hűtlen férjet, hanem egy szentet ölt meg, ebbe beleőrül.

Ezenközben István király megütközik a pogányokkal, eloltja istenük, a Hadúr tüzét, és kegyelmet ad minden lázadónak. A csatából hazatérve szeretett fiát halva találja. Hírt kap, hogy a másik trónörököst, a pogány hitről megtért Vazult ártatlanul megölték, és őt magát is megpróbálják meggyilkolni. Amikor minden összeomlik körülötte, István király megbocsát ellenségeinek. Aggódva országa sorsán könyörög Istennek, mutassa meg a jövőt, hogy nem volt-e hiábavaló sok szenvedése, és megdicsőülve hal meg.

Ezzel a műsorral a közreműködő zenei együttes, a Koncertmuzsika Zenekar (Orchestra per Musica Conertante) fennállásának 100 éves évfordulóját is ünnepelhetik.

A zenekar karmestere 2015-től Csányi Valéria. A Zeneakadémián 1982-ben középiskolai énektanár és karvezető diplomát, majd karmesteri diplomát szerzett. 1983 óta az Operaház tagja, mint korrepetitor, és 1988-tól vezényel előadásokat.　

Munkája során szinte a teljes repertoárt betanította az énekkarnak és a szólistáknak. Az Operaház keretei között közel 650 előadást dirigált. Tíz éven keresztül vezényelte a táncművészeti végzős főiskolások vizsgakoncertjeit.

Csányi Valéria 2010 júliusában Komáromban a MÁV Szimfonikusokkal és operaházi szólistákkal eredeti formájában mutatta be Erkel István király című operáját, amely az ősbemutató óta, 125 év elteltével, ekkor hangzott el először.

　

A székesfehérvári hangversenyen a város félévszázados múltú Primavera Kórusával együtt az István Király Operakórus működik közre.　

Az énekkar több budapesti kórus tagjaiból alakult 2010-ben azzal a céllal, hogy részt vegyen az István király opera megszólaltatásában.　

Az együttes megalapítója és karigazgatója Somogyváry Ákos, akinek Erkel Ferenc anyai ágon a szépapja. Ezért felelősséggel ápolja a tehetségekkel gazdagon megáldott Erkel család zenei hagyatékát. Több mint negyedszázada foglalkozik Erkel Ferenc életművének felkutatásával, bemutatásával.

A székesfehérvári koncert másnapján, 2022. november 13-án vasárnap 16 órakor a Magyar Szentek templomában (Budapest XI. Magyar tudósok körútja 1.) hangzanak fel ismét a művek.

Borítókép: A budai Várnegyed Szentháromság terén felállított államalapító Szent István király lovas szobra (Fotó: MTVA/Jászai Csaba

=======================================================================
       
A 2022.06.09-i Közgyűlés jegyzőkönyve

==========================================================================

2021

Megemlékezés Ugrin Gábor Tanár Úr sírjánál a Farkasréti temetőben

2021. június 20 - án

Kedves Mindnyájan!

Nem hal meg az, ki milliókra költi
Dús élte kincsét, ámbár napja múl;
Hanem lerázván, ami benne földi,
Egy éltető eszmévé fínomul,
Mely fennmarad s nőttön nő tiszta fénye,
Amint időben, térben távozik;
Melyhez tekint fel az utód erénye:
Óhajt, remél, hisz és imádkozik.
Arany János

 

Nem merjük hinni, nem hisszük, hogy nyolc éve nincs velünk Ugrin Gábor, nincs velünk Tanár Úr, hiszen annyira itt van az életünkben, hogy a világról alkotott képünk is részben azon az értékrenden mérettetik meg, amit Tőle tanultunk, együtt éltünk át, ki-ki fél évtizeden, mások évtizedeken keresztül  -  megajándékozottként - az Ő sugarában.     

Úgy történt, hogy most én lettem a megszólított, hogy felidézzem azokat az időket, amikor én is kiválasztott lehettem. Ezek az idők a Veres Pálné Gimnáziumba visznek vissza, és vele párhuzamosan az Ifjú Zenebarátok Kórusa megalakulását követő másfél évtizedbe.

Emlékszem a meghallgatásra, amikor az első gimnazisták közül a leendő kórustagok válogatása történt. Természetesnek tartottam, hogy bekerülök, hiszen a zenei általános iskola is főleg zenéről szólt, így csak amolyan folytatásnak tartottam a kórusban való éneklést.  

El sem tudtam képzelni, mennyire nem volt természetes egy középiskolában az a mindent felülíró zenei közeg, zenei élet, ami a Veres Pálné Gimnáziumban várt ránk!

Énekóra, akkoriban még az osztályteremben, mert nem volt énekterem. Tanár Úr jelenség volt, amikor belépett, tekintélyt parancsoló, szigorú tekintete végigcikázott a termen. Hangja erőteljes, szófordulatai meglepőek, néha nevetést is fakasztottak, de inkább a teljes, lebilincselő csend és figyelem jellemezte a légkört. Mindenki énekelt, egy-egy népdalt addig kért újra és újra Tanár Úr, míg el nem érte, hogy az arcok a megértést, átélést tükrözzék. Néhány hét után ránk bízta, népdalcsokorral kellett minden órára készülni. Nem kért meg senkit, hogy szervezze a tanulást, tanítsa társait, áthatott bennünket a kötelesség. Ki-ki tudta, van-e felelőssége, és ha volt, magától értetődően vállalta. A többiek megértették és dolgoztak nekünk, akik képesek voltunk erre a feladatra, kigondolni, összeilleszteni, összefogni a dalcsokor egyes énekeit.

Eszembe jut egy néha, fontos pillanatban elhangzott mondata: „Aki nem tud szolgálni, nem méltó, hogy valaha úr legyen.” A tanítás, a későbbi felelős ember nevelése már itt, az első órákon elkezdődött.

 ….Tedd meg, mert megbíztalak, végezd, mert alkalmas vagy rá, ne kérdezz, a válasz majd megérkezik, ne várj jutalmat, lehet, hogy meg sem illet, szolgáld az ügyet, mellyel megbízattál…

Még nem értettük, hogyan is épít bennünket mindez, a nagyon öntudatos kamaszok talán magukban lázadtak is olykor.

A vegyeskari hangzás, a nagykórus első próbáján, a dúr hármashangzat megszólalása, zendülése megremegtetett. Villanyáramként ütött, hallottam a hátam mögött zengő 25-30  basszust, az érett hangok biztos alapot adtak, gyönyörűen, tisztán szólaltak meg. Neveket is említhetnénk, a szopránból, tenorból, altból is, szándékosan nem teszem, mert mindenkit említenem kellene… Mindenkit!

Szerdánként 2-kor az első emeleti aulában - vagy százötvenen is lehettünk   - állva (!) próbáltunk, Tanár Úr egy instabil széken billegett, félelmetes volt.  Szombatonként pedig átmentünk a Közgázra – ahogyan akkor hívtuk, és egy nagy előadóban fél 4-ig énekeltünk.

Tanár Úr lendülete, átható ereje, szigora elemi erővel hatott a legfiatalabbakra, imponáló volt az érettségi felé közeledőkre, akik szinte baráti kapcsolatban álltak vele. Vagy talán mégsem? Hallatlanul vonzó volt az erély, a férfias kiállás, az akarat átvitelének képessége.

A kórusban mindenkire azonos törvények vonatkoztak.  A próbák után azonban lassan oszlott a társaság, mindig maradt egy kör, akinek nem akaródzott még elsietni. Ilyenkor lett barát, vidám, igazi társ a harmincas évei elején járó fiatal tanár. Napközben, ha végigviharzott a folyosón, mert éppen szünet volt, megváltozott a légkör, az iskola különös varázslattal telt meg. Nem csak a kórusban éneklőkre volt elementáris hatással, hanem mindenkire!

A kórusműveket, mint egy nagy kirakóst kell összerakni. A szólampróbákon tanult dallamrészeket össze kellett illeszteni, szopránt a basszussal, altot a tenorral, majd keresztbe, nem egyszer, sokszor. Részenként építve meg a kórusműveket, kis madrigálokat és hatalmas vegyeskari műveket, egyaránt.

„Az erdőn már a rügy fakad”, a kis pár ütemes háromszólamú madrigál, az első megzendülő vegyeskari mű, és a gyerekek képzelete messzire szállt, ki az iskolából, illat és színek, képek és természeti hangok képzete élt bennünk, repültünk, igazán repültünk. Dowland madrigálja, „Búcsút intek”.  Még nem éltük meg, de énekelve megéltük a búcsú fájdalmát. Hányszor jött el még az életemben, hogy megtörtént velem is ez is, az is,  ami meg kell történjen minden ember életében, és akkor egyszerre tudatosult:  Ezt már tudom, éreztem, megéltem, …mert elénekeltem.

Kodály: Felszállott a páva, Békesség óhajtás, Szép könyörgés, Bárdos Földhez, nem folytatom. Ki tudná valaha is elfelejteni a március 15-i Nemzeti Múzeum előtti éneklést!  Mindig a VPG kórusát kérték az ünnepségen való fellépésre!  „Feltámadott a tenger, a népek tengere”, majd máskor „Vagy bolondok vagyunk, s elveszünk egy szálig, Vagy ez a mi hitünk valóságra válik! Vagy lesz új értelmük a magyar igéknek, vagy marad régiben a bús magyar élet.”(Ady 1937) Úgy éltem meg, mintha én lennék Ady.  Ma is úgy megyek el a Múzeum mellett, hogy arra gondolok, ott voltam, én is kiáltottam! 

Üzenet volt ez a fiatalság szájából, Tanár Úr üzenete velünk együtt az akkori politikai - társadalmi berendezkedésnek. Kodály támadhatatlan volt, 1848. március 15-e felidézése, a megemlékezések pedig alkalmat adtak, kínáltak, a legnagyszerűbb magyar megzenésített versek megszólaltatására.

Ifjú Zenebarátok Kórusa - a kórus, ahol felnőtté lettünk, ahol zenei élményeink műveltséggé értek, ahol előadó művésszé lehettünk, a szó nemes értelmében.

Az Ifjú Zenebarátok Kórusa 1966-ban alakult, a tizenegynéhány tagú Baráti Kör kamarakórusból, és a Veres Pálné Gimnázium diákjainak köréből, azokéból, akik elszakíthatatlanul kötődtek Tanár Úrhoz és az énekléshez.

A Jeunessess, ahogyan mi hívtuk, az első években a Kossuth Lajos utca és Semmelweis utca sarkán álló nagyszerű épületben próbált, majd pár év múlva költözött a Vörösmarty térre. Az az élmény, amit szeretnék felidézni, a sok közül csak egy az 1970-es évek közepéről. Egy, de ez volt a legnagyobb elismerés a kórus vezetője és kórusa számára!

Sándor Frigyes, a Liszt Ferenc Kamarazenekar alapítója, és karmestere, 70. születésnapjára a Máté passió előadását kérte. Ehhez azonban engedélyre volt szükség.

Előadni a Máté passiót a Zeneakadémián! Harminc éve nem szólalhatott meg az ország legpatinásabb koncerttermében ez a mű, ideológiai okokból. Sándor Frigyes, a köztiszteletben álló mester, az előadásra a Liszt Ferenc Kamarazenekar társául az Ifjú Zenebarátok Kórusát választotta!

Gondoljunk bele, a legmagasabb értelemben vett hivatásos, akkor már világhírű kamarazenekar társául egy főleg diákokból álló amatőr kórust választott, és nem hivatásos énekkart!

Az előadás, ha nem is 1975 – ben, de egy évvel később, 1976 áprilisában megvalósult.  Emlékeimet azért hoztam el, mert kevesen lehetünk ma itt, akik mindezt megélték!  Akik nem, mert később léptek be a kórusba, erre a mérföldkőre léphettek rá, és azt az etikai és zenei atmoszférát élhették meg, ami többek között erre a különleges, egy éven át tartó munkára épült.

„És én lábaimat Szép egyenes köre El fölhelyheztette, Vezérvén utamat.”[1] - mondja a 40. zsoltárban a fordító Szenczi Molnár Albert.   Akkoriban a kórus volt nekünk ez a szép fényes kő…

A kétkórusos mű (ha jól emlékszem, 40-40 tagú) megtanulása szinte kívülről, teljes lényünket, ember - mivoltunkat  formálta. A Máté passió egyszerre három síkon történő drammatikája, az  Ókor, Bach kora és a jelen, amikor mi énekeltük,  mindezen jelentések kapcsolódtak össze, érlelődtek meg bennünk a teljes egy éven át tartó tanulás alatt.  Az egyes tételek közötti  - néhány másodpercnyi  idő alatt lelkületet kellett váltani, évezredet ugrani, önmagunkat képessé tenni a hiteles megformálásra.  A dühödt tömeg, a döbbent és kétkedő tanítványok, majd hirtelen a hallgatóság, a többszáz évvel ezelőtti… és a ma énekese, azaz mi).

Az előadás a Zeneakadémián két részben történt, az első délelőtt, majd este a második rész. Hiszen húzás nélkül a passió több, mint négy óra tiszta zene.

Amikor a zenekar beült és a két kórus jobbról és balról elkezdett bevonulni a pódiumra, elnémított a perc ereje. A mű egy hosszú É orgonaponttal kezdődik. Vízió az ókori tömeg láttatására, aki tanúja a történelem egyik legnagyobb drámájának. Az orgonapont hosszan tart, nem mozdul, miközben a tömeg rángatná már, erejénél és tehetetlenségénél fogva. De a mély É hang nem szakad ki, míg nem  a feszültség a forrpontra jut.

Amikor elindul a skála felfelé, csak azt éreztem, hogy menekülnöm kellene, mert nem tudok énekelni, nem tudok belépni, el kell rejtőznöm.

Az oldást, vagy legalábbis ahhoz hasonlót az első korál hozta el.

Ígértem, csak egy Jeunessess zenei élményemre utalok ma, most meg kell zaboláznom magam, hogy így legyen.

Nektek, kedves Társaim, akik most meghallgattok, valószínűleg vannak hasonlóan kitéphetetlen emlékeitek. Egyszer majd Ti álltok itt, és mesélitek el, hogyan is volt, Ti mire emlékeztek.  Az, hogy mivé is formált bennünket, hogyan tett hajlékonyabbá, megértőbbé, értelmesebbé, műveltebbé az éneklés, miközben megrendülten éltünk a zenében, mindezt nem tudom szavakba önteni.

Tanár Úr több száz, egy-két ezer fiatalnak vált úgy a tanárává, hogy gondolkodását, etikai tartását, magyarságát,  zenei műveltségét sorsdöntően formálta. Az, hogy itt állunk, erről szól, és fog szólni ezután is. Megköszönni nem lehet, megpróbálni lehet csak úgy élni, úgy kötődni embertársainkhoz, úgy tölteni az élet értékes napjait, hónapjait, éveit, szeretve úgy „nevelni” a ránk bízottakat, hogy kiválasztottságunkat bátran vállaljuk, kimondjuk, és életünkkel felelünk a kapott örökségért!

A magyar népdalok közül most a nekem egyik legkedvesebbnek utolsó  versszakával búcsúzom, csak a szövegét idézem - hiszen így gondolok Tanár Úrra:

„Akkor jussak én eszedbe
 Mikor kenyér a kezedbe.
Akkor se jussak egyébről,
Csak az igaz szeretetről!”

Köszönöm, hogy elmondhattam és meghallgattattam.

Budaörs, 2021. június 20-án                                                            

Losonczy Katalin        

[1]Szenczi Molnár Albert: Psalterium Ungaricum in Régi Magyar Költők Tára XVII. század 1971, Akadémia Kiadó,105.o.

 

2020

2019

FŐVÁROSI ÉNEKKAR

  

Szakmai munkaterv a 2018/2019. évadra

 

elnevezése	típusa	költsége	helyszíne	időpontja	szervező
Zenei Tábor	szakmai	340.000,- Ft	Piliscsaba	szeptember 14-16.	Fővárosi Énekkar
Cantata in memoriam 1956.	1956-os emlék-hangverseny	660.000,- Ft	Budapest	október	Fővárosi Énekkar
„In memoriam Gioacchino Rossini” a szerző halálának 150. évfordulója alkalmából	emlék-hangverseny		Budaörs Katolikus templom	november 16.	Krasznai Gáspár
Advent a Várkert bazárban	szabadtéri koncert	90.000,- Ft	Várkert Bazár	december	KÓTA
Adventi-karácsonyi hangverseny	hangverseny	45.000,- Ft	Szent József templom	december	Krasznai Gáspár
Kórus karácsonya	műsoros rendezvény		próbaterem	december	Fővárosi Énekkar
Farsangi klubdélután	műsoros rendezvény		próbaterem	február	Fővárosi Énekkar
Fellépés a Nemzeti Galériában	matiné hangverseny	120.000,- Ft	Nemzeti Galéria	március	KÓTA
Március 15-i közreműködés	fellépés		Budapest	március 15.	Fővárosi Önkormányzat (felkérés esetén)
Zenei Tábor	szakmai	340.000,- Ft	Velence	április	Fővárosi Énekkar
Bárdos Lajos Zenei Hetek nyitóhangverseny	fesztiválnyitó hangverseny	60.000,- Ft	Szent Imre Gimnázium	április	Kempelen Tünde
Piliscsabai Egyházzenei Napok	egyházzenei hangverseny		Piliscsaba	május	Csíky Gábor
Országos Dalárünnep	hangverseny	60.000,- Ft	Erkel színház	május	Magyar Állami Operaház
Ugrin Gábor emlékmise	egyházi szolgálat	35.000,- Ft	Avilai Nagy Szent Teréz Plébániatemplom	június	Fővárosi Énekkar
Évadzáró kirándulás	szabadidős		vidék	június	Fővárosi Énekkar
Terembérlet		300.000,- Ft	Madách Gimnázium
Karnagy tiszteletdíja		400.000,- Ft

Összesen                                                  4.250.000,- Ft azzal a megjegyzéssel, hogy az Olasz út és a zenei táborok útiköltségét a résztvevők fizetik

 

 

 

 

a)   Ellátandó városi feladatok, fellépések Budapesten

 

 

Advent a Várkert bazárban	szabadtéri koncert	Várkert Bazár	december	KÓTA
Cantata in memoriam 1956.	1956-os emlék-hangverseny	Budapest	október	Fővárosi Énekkar
Adventi-karácsonyi hangverseny	hangverseny	Szent József templom	december	Krasznai Gáspár
Fellépés a Nemzeti Galériában	matiné hangverseny	Nemzeti Galéria	március	KÓTA
Március 15-i közreműködés	fellépés	Budapest	március 15.	Fővárosi Önkormányzat (felkérés esetén)
Bárdos Lajos Zenei Hetek nyitóhangverseny	fesztiválnyitó hangverseny	Szent Imre Gimnázium	április	Kempelen Tünde
Országos Dalárünnep	hangverseny	Erkel színház	május	Magyar Állami Operaház
Ugrin Gábor emlékmise	egyházi szolgálat	Avilai Nagy Szent Teréz Plébániatemplom	június	Fővárosi Énekkar

 

 

b)   Ellátandó feladatok, fellépések Budapesten kívül

 

 

Chorus Inside	nemzetközi fesztivál	Chieti, Olaszország	június 13-19.	Davide Recchia
„In memoriam Gioacchino Rossini” a szerző halálának 150. évfordulója alkalmából	emlék-hangverseny	Budaörs Katolikus templom	november 16.	Krasznai Gáspár
Piliscsabai Egyházzenei Napok	egyházzenei hangverseny	Piliscsaba	május	Csíky Gábor

 

Célunk:

 

-          A Fővárosi Énekkar évszázados zenei örökségének, szellemiségének ápolása és fenntartása

-                     A Főváros magas művészi színvonalú képviselése hazai kulturális eseményeken

-          A Főváros kulturális életének, felkérés esetén történelmi megemlékezéseinek színesítése és gazdagítása

-          A Fővárosi Önkormányzat, mint fő támogatónk kérésére a munkatervben nem szereplő egyéb előadások teljesítése

-          Az olaszországi Chietiben megrendezendő „Chorus Inside” nemzetközi kórusfesztiválon való részvétellel Magyarország és Budapest képviselete

 

 

A zenei táborok célkitűzései:

 

- Új művek intenzív tanulásával repertoárunk bővítése

- A már tanult művek felelevenítése, gyakorlása

- Hangképzési technikák elsajátítása, zenei alapok felfrissítése

- Bevállalt koncertekre, rendezvényekre maximális szintű felkészülés

- Közösségépítés

2018

Beszámoló a Fővárosi Énekkar 2017-2018 évi munkájáról

Kedves Kórustagok! Tisztelt Taggyűlés!

 

Kezdésként egy levelet kell felolvasnom! (Pribelszki Ági levele) Ezért a mai taggyűlésnek három napirendi pontja lesz, ha elfogadjátok:

 

1.    Beszámoló az eltelt 2017. 2018. évekről

2.    Választás

3.    Egyebek (szavazás

 

A taggyűlés jegyzőkönyvének vezetésére Kőszegi Anikót és Rohányszkyné Farkas Kingát kértem fel, kértem fogadjátok el! (szavazás)

 

A választás előkészítéseként el kell mondanom, hogy kooptálással is megoldhattuk volna, erre az alapszabály lehetőséget nyújt, mi (a vezetőség) azonban a demokratikusabb utat választjuk, tőletek kérünk megerősítést, hogy az általunk jelölt Jónás Tünde vehesse át Ági helyét. A szavazato megszámlálását Mohácsi Marikától, Fernbach Lacitól és Cseke Ágitól kérjük, ha elfogadjátok! (szavazás) Van-e más jelölt?

 

 

Beszámoló a 2017. - 2018. évről

 

A szakmai beszámolók alapján kifejezetten eredményesnek mondható az Énekkar elmúlt két éve. 2017-ben 9 alkalommal léptünk fel, melyből 7 Budapesten volt, 1-1 alkalommal pedig Komáromban és Budaörsön énekeltünk. Komáromban felvidéki és magyar kórusokkal ismerkedtünk meg. Budapesti fellépéseink alkalmával dán, olasz lengyel, ukrán, fehérorosz énekkarokkal szerepeltünk egy színpadon illetve baráti találkozón vettünk részt olasz kórusokkal.

 

Közben a vezetőség 4 kísérletet tett a „Cantáta Projekt” elszámolására, amit 2018-ban 3 újabb kísérlet követett. Azt nem tudom kijelenteni, hogy sikerrel, de lezárult az elszámolás, amit – tudomásunk szerint – elfogadtak!

 

2017-ről 2 eseményt külön kiemelnék:

·         november 11.-én a Madách Gimnáziumban megtartott Cantate Budapest 2017 Fesztivált és az azt követő fogadást, ahol tapasztalhattuk, hogy karnagyunk Krasznai Gáspár a kívülállók számára is elismerést érdemlően igényes munkát végez,

·         valamint a december 16.-án megtartott „Chorus Inside Christmas” Nemzetközi minősítő fesztivált, melyen arany diplomát kaptunk (lásd mint előbb említettem Gáspár munkáját(.

 

2017-ben és 2018-ban is 2-2 zenei tábort rendeztünk, amelyek sikeresnek mondhatók, hiszen a táborokat követő fellépéseinkre jó felkészülést biztosítottak. A részvételre sem lehet panaszunk, mert egyre többen elfogadják, hogy a sikeres fellépésekhez szükség van az ilyen intenzív felkészülésekre! Jó hangulatban, sokat dolgozva, mégis feltöltődve jövünk haza a táborokból és abban bízom, hogy nem lesz több „mentős kalandunk”, mindenki egészségesen hagyja el a tábort!

 

A 2018-as év igazán mozgalmasra sikerült! Ebben az évben 16 alkalommal szólalt meg az Énekkar nyilvánosan, 7-szer Budapesten, 7-szer külföldön és 2-szer Budaörsön.. Ebből az Ugrin emlékmisén való szolgálat a már hagyományos megszólalásunk, melyet folytatnunk kell, emlékezve örökös karnagyunkra, a másik szolgálatunk egy nemvárt haláleset kapcsán jött létre: eltávozott közülünk Jäger Gyula, őrá emlékeztünk a Rózsák terén! Veszteség a családnak, a kórustársadalomnak és az Alapítványunknak! Nyugodjon békében!

 

Az Énekkar többi megszólalása sokkal örömtelibb volt! Meghívást kaptunk Chietibe a „Chorus Inside Summer” Nemzetközi minősítő fesztiválra, majd az ott kötött ismeretség által Kisinyovba, Moldáviába. A nyári fesztiválon Otonában a Szent Tamás katedrálisban énekeltünk, majd Chietiben a Marucino színházban. Itt a budaörsi kórus 8 tagja is velünk énekelt, így nyertünk arany diplomát. Kisinyovban 5ször szólalt meg a kórus, minden alkalommal szépen, amit az ezüst diploma és az emlékkönyvünkben látható bejegyzés is bizonyít. Itt is együtt utaztunk a Sapszon Kórus tagjaival, de ők is önálló műsorral készültekés csak a zárókoncerten énekeltünk velük együtt, sikerrel!

 

Ha csak az eredményeket nézem, azt mondhatom, hogy a munkánk sikeres volt! Nem lehet azonban szó nélkül hagyni, hogy a Főváros támogatása – az ígéretek ellenére – változatlan összegben, sok-sok utánjárást követően érkezik, más támogatókat pedig mindeddig nem sikerült találni! Marad kiegészítő támogatásként a tagdíj, amivel nem terhelhetjük még jobban a tagokat, hiszen a külföldi útjaink költségének jelentős részét is ők állták!

 

A vezetőségben Mohay Emi foglalkozik a pénzügyekkel, Kürtös Annamária az adminisztratív ügyeket intézi, Cseke Józsi a kottagyáros és én foglalkozom a szervezéssel Rengeteg segítséget kapok Mohácsi Marikától és Kőszegi Anikótól, Emikének pedig állandó segítőtársa Mersits Marika.Chietiben Fernbach Laci segített tolmácsolással, Kisinyovban pedig felfedeztük Jónás Tündit mint tolmácsot és szervezőt! A Szakmai munkát Besnyei Évi, Illés Péter és Annamária segíti, de Évi az Énekkar lelke a névnapok és ünnepnapok műsorának szervezésével.

 

Szólnom kell még az alapítványról is, bár nem tartozik az Egyesület hatáskörébe! Korábban már szóba került Jäger Gyula. Az Ő távoztával a kuratórium egyik tagját is elveszítettük. Az alapítók már nem tagjai az Énekkarnak, Valikát ráadásul gondnokság alá helyezték. Jövő évtől az Egyesület is jogosult az 1% felvételére, így az Alapítvány további fenntartása szükségtelenné vált. Elindítottuk – Kingával és Mérikével egyetértésben – az Alapítvány megszüntetését.Mersits Marika és Emi dolgozik a megszüntetést megelőző (megalapozó) elszámolás dokumentumainak előállításán. Kinga beszélt a kijelölt gondnokkal, így nem lesz akadálya az eljárásnak. Az Egyesület a még meglévő alapítványi pénzt megigényli, majd a számla megszüntethető lesz (nyilván valamilyen költség ellenében)!

 

Kérem, hogy az elhangzottakkal kapcsolatos véleményeteket mondjátok el!

 

Hozzászólások:

 

Pénzügyi beszámoló:

 

Kérem a beszámoló elfogadását! (ha volt hozzászólás, a kiegészítésekkel)

 

Szavazás:

 

Elnökségi tag választás

 

2018. dec. 10.                                    Zentai Gyula

-------------------------------------------------------------------

2017

Neszlényi Pfeiffer Judith Cantata in memoriam 1956 bemutatója

– szakmai beszámoló –

 

A nagyszabású és műfajilag rendhagyó műalkotás teljes terjedelmű bemutatását, valamint annak betanítását hosszas előkészítő munka előzte meg. A zenemű ugyanis több év, akár évtized alatt nyerte el úgynevezett végleges, jelenlegi formáját, amely a rendelkezésre álló, a szerző által megküldött kottaanyag alapján nem volt egyértelműen átlátható. Az előkészítő munka egy jelentős szakaszának tehát a mű formai felvázolása tekinthető, a szerzővel folytatott hosszas egyeztető telefonos beszélgetések segítségével.

Minthogy a művet teljes terjedelmében magyarul még nem adták elő – a gyulai Erkel Ferenc Vegyeskar 2006. évi előadása nem tartalmazta az összes prózai és zenei tételt – helyenként elengedhetetlen volt az énekkari szólamok magyar szövegének megírása, természetesen a szerző „lektorálásával”.

A kottát az Egyesült Államokban adták ki, mely alapjában véve az angol és magyar szöveget is tartalmazta, ám az énekszólamok ritmusa kivétel nélkül az angol szöveg lejtéséhez, ritmikájához igazodott. Az előkészítő munka igen nagy részét a ritmus „magyarosítása” tette ki. Ennél több fejtörést már csak a temérdek sajtóhiba korrigálása, valamint az itt-ott el-eltűnő szólamok pótlása okozott. Akadt sok javítani való az énekkari szólamok felrakásában is. Mindezekre a korrekciókra természetesen a szerző segítségével és jóváhagyásával került sor.

A mű betanításának egyik, és egyben kisebb részét a szóló énekes tételek korrepetálása jelentette. A másik, és egyben lényegesen nagyobb részét azonban az énekkari tételek betanítása két felnőtt amatőr kórusnak, valamint egy nem zenetagozatos gimnáziumi vegyeskar leányainak. A két amatőr kórus között oszlottak meg az egyes tételek, kivéve azt a hármat, amelyeket együtt, összkarban adtak elő. A gyakori divisik miatt a betanítási munkát összesen nyolc szólamvezető – I szoprán, II szoprán, I alt, II alt, I tenor, II tenor, I basszus, II basszus – segítette, úgy a kórusonként heti két próba, mind a zenei táborok során.

A bemutatót megelőző utolsó próbákon a zeneszerző személyesen jelen volt, ám a tempókat és karaktereket illetően elégedettségét fejezte ki, így azok módosítására nem kellett sort keríteni.

A mosonmagyaróvári ősbemutatót követően a szerző – minthogy maga is teljes terjedelmében ott hallotta először a művét – kisebb módosítást eszközölt ki, ami néhány zenei tétel felcserélését és szövegrész átrendezését jelentette. Egy apróbb narrátori hibát leszámítva a budaörsi előadás tekinthető így a szerző által elrendelt „végleges verziónak”, amely két napra rá a Nemzeti Galériában csendült fel.

A szakmai visszajelzések mindhárom előadásról pozitívan számoltak be. Külön kiemelték a zongoraművész mennyiségileg és minőségileg is kiemelkedő művészi teljesítményét, továbbá a fuvolaművész briliáns játékát. Az énekes szólók méltatása mellett dicsérték a kórusok érthető szövegmondását, zenei kidolgozottságát, amatőr létét megtagadó szakmaiságát. A regöst megszemélyesítő színművészek mellett méltatták a szerző gondolatait tolmácsoló madáchos diáklány megindító produkcióját.

Jelentős utómunkát jelentett a koncertek kép- és hangfelvételeinek szakmai lektorálása.

--------------------------------------------------------------------

A FŐVÁROSI ÉNEKKAR 2016-BAN BUDAPESTEN ÉS BUDAPESTEN KÍVÜL TELJESÍTETT FELLÉPÉSEI

 

Rendezvény	Helyszín	Időpont	Szervező
Bárdos Lajos Zenei Hetek nyitókoncertje	Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium	április 10.	Kempelen Tünde
Egyházi szolgálat evangélikus istentiszteleten	Piliscsaba BÉTHEL Missziói Otthon	április 24.	Kézdy Péter
Országos Dalárünnep	Erkel színház	május 7.	Magyar Állami Operaház
Országos Dalárünnep záró előadás	Erkel színház	május 8.	Magyar Állami Operaház
Ugrin Gábor emlékmise	Avilai Nagy Szent Teréz Plébániatemplom	június 19.	Fővárosi Énekkar
Ady és magyar történelmi képek énekben	Nagyvárad Partiumi Keresztény Egyetem	június 26.	Lászlóffy Zsolt
Cantata in memoriam 1956	Mosonmagyaróvár Fehérló Közösségi Ház	október 25.	Keresztény Gyula
Cantata in memoriam 1956	Budaörs Városháza	október 28.	Budaörsi Sapszon Ferenc Kórus
Cantata in memoriam 1956	Budapest Nemzeti Galéria	október 30.	Fővárosi Énekkar
Advent a Várkert Bazárban	Várkert Bazár	december 11.	Zsikó Zoltán
Karácsonyi hangverseny	Szent József Plébániatemplom	december 14.	Fővárosi Énekkar

 

Fellépések száma Budapesten: 7

Fellépések száma Budapesten kívül: 4

Összes fellépés 2016-ban: 11

==================================================

2016

Neszlényi Pfeiffer Judith: Cantata in memoriam 1956

Neszlényi Pfeiffer Judith Magyar Kantátájának előadását hallhattam Budaörsön 2016. október 28-án. Nagy kíváncsisággal vártam az előadást, mert a művésznővel levelezve nagyon érdekelt a mű, a Fővárosi Énekkar közreműködése, ahol évekig voltam szólampróbatartó, Krasznai Gáspár karnagy úr dirigálása, aki nálam diplomázott a Liszt Ferenc Zeneakadémián, és az egész 56-os szellem megidézése.

       Nagyon érdekes volt már a hangverseny elején megtapasztalnom, hogy a szép számú előadói apparátus milyen ötletesen és térben változatosan volt elhelyezve. Az énekkar természetesen középen állt, a gyermekkart megszólaltató madách-os lányok az első sorban ültek, ők a szereplésüknél felálltak a nézőtér első sorából, és sorfalat alkotva énekeltek a közönségnek. Az orgona az egyik, a zongora a másik oldalon helyezkedett el. Szemléletes volt, hogy a narrátor, Baranyi László színművész a rendezői jobbon, a két énekes szólista, és a fuvolista pedig a bal oldalon helyezkedett el.

 

           A terem akusztikája elfogadható volt annak ellenére, hogy nem hangverseny céljából építették. Már a kompozíció elején megtapasztalhattuk, hogy a kórus tömbszerű éneklése végigkíséri a darab jelentős részét. Közreműködésük hol népének-jellegű volt, egyszerűbb szerkesztésű, homofón zenei anyag uralkodott, hol pedig a legnagyobb igényeket támasztó XX. századi zene volt domináns.

         A drámai történést a narrátor impulzív, igen megrázóan deklamált szövege biztosította, ehhez járult hozzá intemezzóként a fuvolista és a zongorista líraibb jellegű játéka. Az énekesek közül kiemelkedett Csóka Anita inspiratív, szép szövegmondású szólója, valamint jó választás volt a kórusból kiemelt szólista, aki egyfajta regősként foglalta keretbe a megrázó történetet.

           A kórus nemcsak aktív éneklő tömegként vett részt a produkcióban, hanem bizonyos részeknél dobogással, csörömpöléssel, különböző effektek létrehozásával emelték a darab drámai hatását.

           Jó volt megélni, hogy sok visszatérés adott megnyugtató támpontot a mintegy 100 perces mű befogadásához, megértéséhez. Krasznai Gáspár karnagy úr mindvégig magas fokon kézben tartotta az előadást, mozdulatai letisztult egyszerűséggel működtek és irányítottak. Kritikaként talán csak annyit fogalmaznék meg, hogy bizonyos tételszünetek lehettek volna kevesebbek, hiszen a drámai történés fonalát nem jó, ha túl gyakran szakítja meg köhögés, a figyelem kiengedése.

          A mű utolsó szakaszában ihletett pillanat volt, hogy egy nagyszabású, lezáró jellegű, diadalittas rész után még egy szelídebb, csöndesebb, meghittebb zenei szakasz következett, mely himnikus véget biztosított e nagyszabású kompozíciónak. A szerző meghatottan mondott köszönetet a koncert végén, és még egy rövid, általa komponált ráadással is kedveskedtek az előadók a publikumnak.

        Igazán méltó megemlékezésnek lehettek szem - és fültanúi a budaörsi városháza közönsége. Reméljük, még lesz folytatása e szép kezdeményezésnek!

 

Horváth Gábor

                                                                       a Liszt Ferenc Zeneakadémia                                                                                                        adjunktusa

 

Kedves Fővárosisok! Örülök, hogy hallottalak Benneteket a Galériában! A művet szépnek találtam, bár néhány tétele kicsit terjengős. Egyes részeket nehéz lehetett megtanulni, de az eredmény nagyon jó lett. Minden tételnek megvolt a maga hangulata. A szöveg is érthető volt (a narrátor sajnos nem mindig). Olyan megelégedettség és kellemes fáradtság kerített hatalmába a végén, mint amikor én is Veletek énekeltem és egy jól sikerült előadáson voltunk túl. Úgyhogy végigéltem Veletek az egész művet. A lányok jól mutattak a vállkendővel. Gáspárnak külön gratulálok, amiért magyar történelmi témákat vesz elő rendszeresen. Egy magyar kórusnak ez így illik! ​Még egyszer gratulálok, nagyon sok szeretettel:

Berghammer Rita

 

Beszámoló a Fővárosi Énekkar 2015. évi munkájáról

 ===========================================================

     2015

Magyar Kurír

Hatvanéves a váci székesegyház Szent Cecília kórusa

2015. december 2. szerda 15:25

November 22-én a váci székesegyházban Varga Lajos váci segédpüspök ünnepi szentmisét mutatott be az énekkar jubileuma alkalmából. A szentmisét követően Beer Miklós megyéspüspök köszöntötte a Szent Cecília kórust, mely nagyszabású hangversennyel ünnepelte megalakulásának 60. évfordulóját.

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Varga László, az Országos Magyar Cecília Egyesület (OMCE) igazgatója, a Magyar Liturgikus és Egyházzenei Intézet (MALEZI) egyházzenei főreferense, a váci székesegyház karnagya írását közöljük a jubileumi ünnepről.

„Ami a világ szemében balga… azt választotta ki az Úr, a semminek látszókat…” (1Kor 1,27)

Szent X. Piusz pápai rendelkezésével, úgynevezett motu propriójával már 1903-ban a gyakorlatban is érvényt kívánt szerezni az Európában akkor már széleskörűen működő ceciliánus reformmozgalom célkitűzéseinek. Ez célul tűzte ki a gregorián ének, valamint a klasszikus polifónia intézményes oktatását, a sok évszázados hagyományokkal rendelkező kórusiskolák (schola cantorum) visszaállítását és különféle énekkarok szervezését, elsősorban a székesegyházakban és a nagyobb templomokban. (Motu proprio, 76.)

A II. vatikáni zsinat újra hangsúlyozta ezt, amikor liturgikus konstitúciója, aSacrosanctum Concilium zenei rendelkezésében az egyházi zene jelentőségéről beszél:

„Az egyetemes egyház zenei hagyománya fölbecsülhetetlen értékű kincs. Minden más művészi kifejezésmód fölé emelkedik.”

„A szent zene kincseit a legnagyobb gonddal kell megőrizni és fölhasználni. Szüntelenül gondot kell fordítani az énekkarokra, főként a székesegyházakban.”

„Minden katolikus intézményben és iskolában nagy gondot kell fordítani a zenei nevelésre és gyakorlatra.” 

Hangsúlyozza továbbá a szent zene magasabb fokú intézeteinek fölállítását, az énekesek és gyermekkórusok alapos egyházzenei és liturgikus képzésének fontosságát. (Sacrs.conc.112,114,115)

A Váci Egyházmegyében évszázadok óta nagy hagyománya van az egyházzenei oktatásnak és nevelésnek. A török idők után Migazzi bíboros Pozsonyból hívott zenészeket és énekeseket, akik a hódoltság után az első zenei együtteseket adták a székesegyháznak. Ezek közül és az általuk nevelt utódokból került ki általában a mindenkori székesegyházi karmester a 18-19. század folyamán. A 20. század első felében a mintegy ötven éven át hivatalban lévő Pikéthy Tibor zeneigazgató, székesegyházi karnagy működtetett székesegyházi kórust, amelynek tagjait személyenként változó módon a püspökség élelmiszerrel, tüzelővel vagy lakással javadalmazott.

Huszár Dezső 1955-ben lett a váci székesegyház karnagya. Korompay Tibor ajánlása révén nevezte ki őt az internált Pétery József püspök általános helynöke, Kovács Vince segédpüspök, hogy az akkor már nem működő Pikéthy kórus helyett a székesegyházban új kórust szervezzen, támogatva ezzel az egyház Magyarországon ekkor már politikailag akadályozott, mégis hatékony ceciliánus törekvéseit.

Dezső atya természetesen óvatosan kezdte a szervezést. Visszaemlékezései között emlékezetes számomra a következő mondata: „Megvártam, amíg besötétedik, aztán mentem házról házra és megkérdeztem őket, hogy el mertek gyünni?” Voltak az első tagok között szerzetesnővérek, de civil hívek is szép számmal, horthysta katonatiszt, értelmiségi és munkás, idősebb és fiatal egyaránt. A próbákat a kóruson vagy a kanonoki kápolnában tartották. Bárdos Lajos, az Országos Magyar Cecília Egyesület (OMCE) társelnöke a kezdeti években rendszeresen látogatta az énekkart, szakmai segítséget adva ezzel a fiatal közösség munkájához. A huszadik század további legjelentősebb egyházzenészei, Harmat Artúr, Werner Alajos, Lisznyay Szabó Gábor, Halmos László és mások szintén látogatták és támogatták a fiatal székesegyházi karnagyot, aki akkor még nem gondolhatta, hogy az általa alapított együttes egyszer majd az ország legnagyobb egyházi énekkara lesz.

Dezső atya korábban egy ideig Rómában tanult egyházzenét a Sancta Caecilia Pápai Akadémián. Onnan hozta magával a cecíliánus szemléletmódot és lelkiséget, magától értetődő volt ezért, hogy az új énekkar az egyházzene védőszentjének nevét viselje. Róla nevezte hát el: a váci székesegyház Szent Cecília kórusa. Majdnem harminckét éven át vezette Dezső atya a kórust. Rendszeres liturgikus szolgálat, hangversenyek, lelkiség és nagyszerű közösségi élet jellemezte működésüket.

Amikor a kommunizmus bukásakor a szerzetesrendek visszaállítása hazánkban megkezdődött, Dezső atya lett a magyarországi kapucinus rend tartományfőnöke. Kérésére Bánk József érsek engem nevezett ki utódjául és rám bízta a székesegyház kórusának vezetését. Ezt a munkát huszonkilenc év óta végzem. Igyekszem ezt Dezső atya példáját és lelkületét követve azzal a hűséggel és hálával tenni, mellyel az egyház hagyományos ceciliánus egyházzenei irányvonalának és nagyszerű elődeimnek tartozom.

Forrás és fotó: Váci Egyházmegye

Magyar Kurír

Beszámoló a Fővárosi Énekkar két szerepléséről

 

     Énekkarunk rendszeresen keresi a kapcsolatot más kórusokkal, amelyekkel közös fellépéseket is szervez. Ez most is így történt: a Szent Rita kórussal társulva énekeltük el Schubert G-dúr miséjét két alkalommal.

     2015. május 16-án a Szent Rita templomban (VIII. ker. Kun u. 5.) zenés áhítat keretében énekeltünk. Először mindkét kórus bemutatott néhány a cappella művet a repertoárjából. A Fővárosi Énekkar előadásában Bárdos-művek is elhangzottak, a Szent Rita kórus pedig egyebek között ifjabb Sapszon Ferenc népének-feldolgozását is énekelte. Ezután következett a közös produkció, a Schubert-mise orgonakísérettel. (A közreműködőket ld. a meghívón.) A mise azért állított nagy kihívást a kórusok elé, mert akik már más karnagy vezényletével énekelték a misét, azoknak át kellett állniuk egy eltérő felfogásra, pl. a tempók és a dinamika tekintetében, a többieknek pedig rövid idő alatt kellett újonnan megtanulniuk a misét. A hívek és zenerajongó hallgatók meghatott szavai és tekintete azt sejtette, hogy jól megoldottuk a feladatot. Néhány dalostárs mindkét kórusban énekel, de a Fővárosi Énekkar tagjai közül a legtöbben most jártak először a Szent Rita templomban és először énekeltek a Molnár C. Pál festményeivel ékesített szárnyas oltár előtt. A koncert után a templom kórusának tagjai egy kis agapéval köszöntötték a vendég-énekkart.

     2015. május 17-én pedig a váci székesegyházban szentmisén szolgáltunk. Mivel mise keretében énekeltünk, könnyebb is és egyszersmind nehezebb is volt a feladat. Könnyebb, mert itt nem főszereplők voltunk, a hívek nemcsak ránk figyeltek, de nehezebb is, mert a mise tételeit a megfelelő helyekre beillesztve, a szertartás menetébe belesimulva kellett megszólaltatni. A kórus többszöri le- és felvonulása okozott némi zökkenőt, de miután a hívek imádkozni és elmélkedni is jönnek a templomba, talán nem zavarta őket, hogy voltak csöndes percek is. A székesegyház monumentális méretéhez és visszhangosságához lassabb tempók illettek, amelyekre nagy figyelemmel kellett átállni az előző napi, gyorsabb tempójú előadás után. A misét celebráló Varga László atya Krisztus mennybemenetelének ünnepén a lelki felemelkedésről beszélt. Szent Ágostont idézte, aki szerint a szeretet három szóval írható le: ore, more, amore. Tehát a szeretet akkor teljesedik ki, ha szánkkal, erkölcsös tetteinkkel és érzelmeinkkel is kifejezzük. Az atya és a székesegyház kórusának tagjai a mise után bőségesen és kedvesen megvendégeltek minket, így alkalom nyílt egy kis lazításra is. László atya a tőle megszokott módon most sem nélkülözte a tréfás megjegyzéseket.

     A székesegyházban tett - László atyát idézve „felemelő” - szolgálat után mindkét kórus tagjai szeretnének még sok hasonló élményt.

 

/Berghammer Rita/